A magas ammóniatartalom kezelése kiemelt szempont az állattartó csarnokok tervezésnél
A haszonállattartás velejárója a magas ammóniatartalmú levegő és környezet, amely rendkívüli igénybevételnek teszi ki az épületszerkezeti elemeket. Ebből adódóan már a tervezés során is komoly hangsúlyt kell fektetni az anyagok és a felhasznált technológia kiválasztására. A Swedsteel-Metecno csarnokai köszönhetően a rendkívül széles termékskálának és az átgondolt, magas minőségű rendszerelemeknek az ilyen, és egyéb speciális igényekre is megbízható, tartós megoldást tudnak kínálni.
Az állattartó épületeknél – legyen szó baromfi, sertés vagy tehenészeti épületről – számos előnnyel jár, ha a természetes fény kiaknázható, amelyre az egyedi tetőbevilágító elemek egyszerű és gazdaságos megoldást nyújtanak.
Csarnoképületek állattartásra
Baromfitartó- és nevelő épületek
A baromfi nevelő épületek technológiai és szerkezeti igényei alapján megkülönböztetjük a mélyalmos és a ketreces tartásfomát. A galamb-, nyúl- és prémesállat-tartás esetén a ketreces tartásformával azonosak a technológiai és épületszerkezeti igények.
Speciális megoldásaink mélyalmos tartásforma esetén
Ezen tartásforma szerint a nevelt állat a földön, szalmával almozva „mélyalmon”, a természetes környezetéhez hasonló formában él. A Swedsteel baromfitartó- és nevelő épületek mindig a tartásforma által megkívánt követelmények szerint készülnek.
Vasbeton lábazat a biztonságos kistraktoros takarítás érdekében
Az épületet „állományváltáskor” többnyire tolólapos kistraktorral takarítják, ezért fontos az épületszerkezetek (oszlopok) védelme az esetleges ütközésektől. Ebből kifolyólag kb. 30 cm magas vasbeton lábazat kialakítása szükséges az épület körvonala mentén.
Az acéloszlopok védelmét jelentheti, ha a lábazati fal és az alapozási rendszer nyomatékbíró módon össze van vasalva és a főtartó acéloszlop közvetlenül a lábazati fal tetejéről indul. Ezen kívül szintén jellemző megoldás lehet, ha a főtartó oszlop és a lábazati fal belső síkja azonos, vagy a lábazati fal külső síkja és a főtartó oszlop belső síkja megegyezik.
Könnyű tisztíthatóság
Fontos, hogy az épület belső felületei jól moshatóak és fertőtleníthetőek legyenek. Ebből kifolyólag kerülni kell a nagy felületi merevítő bordázattal ellátott burkolatokat. Javasoljuk a mikrobordázott fegyverzetű szendvicspanel alkalmazását, lehetőleg függőleges helyzetben beépítve, ezáltal megkönnyítve a felület tisztíthatóságát.
A szendvicspanel burkolatot javasolt a főtartó oszlop belső oldalára rögzíteni. Amennyiben ez mégsem megoldható, és a szendvicspanel az oszlop külső oldalára kerül, akkor fokozottan ügyelünk a szerkezeti elemek közötti illesztések, csatlakozások könnyű tisztíthatóságára.
Gondosan kiválasztott főtartószerkezeti rendszer
A főtartó oszlop és gerenda esetén nem ajánlott a rácsostartós kialakítás, mivel a mélyalmos állattartásban igen jelentős a porkeletkezés és -lerakódás. Ebből kifolyólag a az „I” tartós főtartószerkezeti rendszer alkalmazása a legjobb választás.
Etető- és itatórendszer
Az épületben kialakításra kerülő technológia alapvető része az etető- és itatórendszer, amelyet 3 m-enként kell a főtartószerkezetre függeszteni. Ezért az épület főtartó keretállásait ehhez igazodva 3 m-enkénti kiosztásban kell tervezni.
Optimális geometria a jó szellőzésért
Az épület jó szellőztethetősége alapvető fontosságú, ezért nagyon fontos az optimális geometria kialakítása. A megfelelő szellőzést leginkább az elnyújtott téglalap alaprajzú épület biztosítja. Ebből a szempontból az optimális fesztáv/épülethossz arány ~0,12-0,16 között van. Továbbá a megfelelő szellőzést az épület belterének légköbmétere is nagyban befolyásolja. Az optimálisnak nevezhető épület 2,5-3 m vállmagasságú, kb. 15 fokos tetőlejtésű.
Ketreces tartásforma esetén
Az ilyen típusú tartásforma esetén az állatok ketrecekben kerülnek elhelyezésre leggyakrabban tojástermelés céljából.
A baromfi istállók legfőbb épületszerkezeti követelményei megegyeznek a mélyalmos állattartás esetén felsorolt igényekkel, de néhány fontos különbségre az alábbiakban hívjuk fel a figyelmet.
Nagyobb keretállás távolság alkalmazható
Mivel az állatok az épületben telepített ketrecekben vannak elhelyezve, így nem jellemző a tolólapos trágyakihordás. Ennek okán a beton lábazat nem kap kiemelt épületszerkezeti szerepet.
A technológia nem határozza meg a főtartó keretállások kiosztásának távolságát, így egyéb statikai és épületszerkezeti szempontból tervezhetőek. Ekkor a fesztáv függvényében az optimálisan alkalmazott keretállás távolságok kb.: 5-7 m.
Jelentősen megnő a vállmagasság
Az épületek vállmagasságát befolyásolja a beszerelt ketrecrendszer szintszáma. A tartásforma épületei jellemzően 4-7 m vállmagassággal készülnek.
Legjellemzőbb épületméretek: (az állatok száma általában 10-100 ezer darab/épület) 12-16 x 50-100 m
Sertéstenyésztő és hizlaló épületek
A sertésnevelés egy több lépésből álló folyamat, melynek alapvető részei a vemhesítési és kihordási időszak, a fiaztatás, majd a nevelés és hizlalás. Ebből adódóan elmondható, hogy a különböző fázisok más-más technológiai és épületszerkezeti igényeket követelnek.
A tenyésztési folyamat fázisai meghatározzák az épület belső kialakítását. A csarnokok jellemzően rekeszekre, termekre és helyiségekre osztottak a benne zajló tevékenységnek megfelelően:
- Koca- és kanszállásokra,
- Fiaztató helyiségekre,
- Nevelő termekre.
A sertéstartó istállók méretét és elrendezését alapvetően meghatározzák a rendelkezésre álló telek adottságai.
Az épület alapvetően lehet „egysoros” vagy „kétsoros” kialakítású.
Egysoros kialakítású épület
| Épületszélesség | 5-7 m |
| Optimálisan alkalmazott keretállás távolságok | kb. 4-6 m |
| Általános vállmagasság | kb. 3-5 m |
Alaprajz és felépítés
A keskenyebb, elnyújtottabb területű telkek esetén az úgynevezett „egysoros” kialakítású épület a jellemző. Ez a megoldás kevésbé gazdaságos, mivel a különböző technológiai folyamatok helyiségeinek elrendezése nem optimalizálható. Az „egysoros” változat esetén hosszirányban, az épület egyik felében egy folyosó helyezkedik el, amely alapvetően etető, takarító és ellenőrző funkciót tölt be. Az épület másik felében, hosszirányban egymás után sorolva helyezkednek el a sertéstartáshoz tartozó további funkciók helyiségei.
Jellemző szerkezeti adottságok
Az ilyen típusú épület keskeny téglalap alaprajzzal rendelkezik. Jellemzően a kis fesztáv és a kettéosztott hosszirányú kialakítás miatt elterjedt a fél- vagy aszimmetrikus nyeregtetős szerkezeti rendszer. A tartószerkezet súlya csökkenthető és optimálható azáltal, hogy egy sor közbenső oszlopot helyeznek el a folyosót a többi helyiségtől elválasztó sávban.
Az épületek esetén kb. 1 m magas beton lábazati fal kialakítása szükséges annak érdekében, hogy az épület szerkezeti elemeit megvédje az esetleges ütközésektől.
Az épületben élő állatok számára fontos a megfelelő hőmérséklet biztosítása, ezért javasolt a hőszigetelt szendvicspanel alkalmazása.
A technológia nem határozza meg a főtartó keretállások kiosztásának távolságát, így egyéb statikai és épületszerkezeti szempontból tervezhetőek.
Kétsoros kialakítású épületek
Ha a telek adottságai lehetővé teszik, akkor a gazdaságosabb, „kétsoros” kialakítású épületek a jellemzőek.
Alaprajz és felépítés
A „kétsoros” változat esetén az épület középső szakaszán egy hosszirányú folyosó helyezkedik el és mellette két oldalt a további technológiai helyiségek kapnak helyet.
Az épületek többnyire szimmetrikus nyeregtetős kialakításúak.
Jellemző szerkezeti adottságok
A csarnok jellemző minimális fesztávolsága kb. 7-8 m
A „kétsoros” kialakításnak köszönhetően akár 2 sor főtartóoszlop is elhelyezhető a csarnok hossza mentén. Ezáltal csökkenthetőek a főtartószerkezeti elemek méretei. Az „egysoros” tartáshoz hasonló módon kell a lábazati falat kialakítani, illetve a tartószerkezeti rendszerre vonatkozó tulajdonságok (keretállás távolság, vállmagasság) is azonosak.
Tehenészeti épületek
A szarvasmarhatartás alapvető tulajdonságai, amelyek az épületszerkezeti kialakítást befolyásolják, hasonlóak a sertéstartáséhoz. Az állatok úgynevezett „állásokban” vagy „boxokban” kapnak helyet, amelyeket többnyire csővázas keretek választanak el egymástól. Az épületben az állások között etető- és kezelőfolyosók kapnak helyet. Van lehetőség közbenső oszlopsorok elhelyezésére, így optimálva a főtartószerkezeti rendszert.
Az sertéstartáshoz hasonló módon kell a lábazati falat kialakítani, illetve a tartószerkezeti rendszerre vonatkozó tulajdonságok (keretállás távolság, vállmagasság) is azonosak.
Az épületben élő állatok számára fontos a megfelelő hőmérséklet biztosítása, ezért javasolt a hőszigetelt szendvicspanel alkalmazása.
Galéria
Videó
Műszaki kérdése van, vagy árajánlatot szeretne?
Keresse mérnök kollégáinkat szakmai konzultációért!
