„A csarnoképítésben a Swedsteel-lel elmehetünk az (acél)falig”

„A csarnoképítésben a Swedsteel-lel elmehetünk az (acél)falig”

A Generál Statika Bt. alapítója és vezetője, Kovács László statikus. A közel negyedszázada acélcsarnokokat tervező építőmérnök segítségével próbáljuk feltárni a jó csarnok építésének titkait, fogásait.

Idén öt éves a Generál Statika Bt. Hogyan indult?

A diploma megszerzése után 1998-ban kezdtem el Szegeden dolgozni. Közel tíz-tíz évig két cég alkalmazásában voltam, mindkét helyen főleg acélszerkezeteket terveztem. Majd elindíthatom saját vállalkozásomat: a Generál Statika Mérnökiroda Bt.-t. Az elmúlt négy teljes, lezárt év azt mutatja, hogy jó döntést hoztam, folyamatosan van munkám, sikerült megtartani a régi kapcsolatokat, akik közül többen visszatérő megrendelők.

Hogyan hatott a COVID a megrendelésállományára? Az alapanyagárak növekedésével, az utánpótlási problémákkal hogyan tud megküzdeni a könnyűszerkezetes acélépítészeti ágazat?

Úgy tűnik, hogy az iparban, a mezőgazdaságban, a logisztikában az acélcsarnokoknak egyre kevésbé van alternatívája. A gazdaságnak pedig mennie kell előre. A megkeresések növekvő számából azt érzem, hogy a piaci helyzet kifejezetten szerencsés, talán kicsit túlzottan is az. Komoly gondot okoz a sok megrendelés sorba állítása, megfelelő ütemezése. Előfordult, hogy olyan munkát kellett kapacitáshiány miatt visszamondani, amellyel megbecsült, visszatérő partner keresett meg. A COVIDdal nem gazdasági, hanem egészségügyi téren szembesültem.

A megrendelő általában vajmi keveset ért a klasszikus tervrajzokhoz. Milyen eszközökkel tudja mégis szemléletessé tenni számukra a leendő csarnokot?

Pár évvel ezelőtt, amikor először fölvetődött a saját vállalkozás ötlete, akkor az volt a magam számára meghatározott feltételek egyike, hogy csak a legjobb, jogtiszta programok beszerzése után szabad elkezdeni a munkát. Ezért, bár anyagilag nagyon megterhelő volt, megvásároltam egy-egy példányt az AxisVM végeselemes programból, és a Tekla Structures modellező programból. Az eddigi összes tervezési munkámat teljes egészében 3D-ben modelleztem le, ezekből készültek a videók a youtube csatornára. Ezek leginkább a laikus megrendelőknek hasznosak, egy felkészült kivitelezőnek, építész tervezőnek nem mondanak többet a tervlapoknál. Egy építtető viszont elnézegetheti, amíg a valóságban is megépül, amit megálmodott. Egy bálatárolóról készített modellbe pl. beletettem pár munkagépet, mert az építtető nem volt biztos benne, hogy lesz elég hely a sok gépnek, és amikor megnézte a videót megnyugodott.

Ha valaki acélból kíván csarnokot építtetni, a folyamat mely szakaszában tartja a legideálisabbnak a statikus bevonását?

Legszívesebben valóban acél csarnokokat tervezek. Tapasztalatom szerint a munka akkor a leggördülékenyebb, ha már az engedélyezési tervnél bekapcsolódhatok a tervezésbe. Ilyenkor időben fel lehet tenni a megfelelő kérdéseket, akár olyanokat is, amelyekről a megrendelő sem tudja, hogy foglalkozni kellene vele. Tisztázni érdemes az olyan mozzanatokat például, hogy a megrendelő napelemeket szeretne-e a tetőre, az épületet a későbbiekben akarja-e bővíteni, mekkora targoncák közlekednek, milyen teherautók beállását kell biztosítani. Ha egy épületről már készült engedélyes terv, akkor ezek a kérdések nem biztos, hogy fölvetődtek, viszont lehet, hogy már leszerződtek egy kivitelezővel. Ekkor kell valahogy beleerőltetni a végleges műszaki megoldások költségét a megállapodott keretbe. Itt sokat segít a Swedsteel, hiszen a szelemenek, burkolatok méretezésében velük bátran el lehet „menni az (acél)falig”.

Az elméleti felvértezettség mellett az életképes tervek megalkotásához legalább annyira fontos a statikus tapasztalata is. Az elmúlt évtizedek projektjei, szituációi miként járult hozzá, hogy még gazdaságosabb és optimálisabb csarnokokat tervezzen?

Vesszőparipán pl. a falburkolati rendszer kérdése, amire egy konkrét példát is mondok. Egy 250 m2 alapterületű kis csarnokot függőleges falpanellel, Z150 falszelemennel terveztek meg. A szelemenek a pillérek elé voltak helyezve, tartószerkezetileg ez rendben is volt. Felvetettem, hogy hasznos lenne fekvő paneleket alkalmazni, ekkor a teljes falszelemen rendszer elhagyható lett volna, melynek költsége 3-4 millió forint körül volt. Ráadásul a hasznos alapterület is közel 10 m2-rel nőtt volna, ami 100 000 Ft/m² áron számolva további 1 millió forintot jelentett. Ez a módosítás nem engedélyköteles, és a projekt sem pályázati pénzből épült volna, tehát semmi akadálya nem volt a változtatásnak. Mivel azonban az ötletem későn érkezett, az építészterveket már nem akarták módosítani. Itt nagyon sajnáltam, hogy nem a tervezés elejétől fogva vettem részt a folyamatban.

Vagy ott vannak az agrárium épületei, amelyek általában nagyobb alapterületűek, ezért az apróbb megtakarítások a terület nagyságával arányosan megsokszorozódhatnak. Ha egy 2000 m2-es épület vázszerkezetének fajlagos tömege két kg-mal csökkenthető, az a teljes szerkezetre kivetítve négy tonnával kevesebb acél felhasználását jelenti: a beruházó közel négymillió forintot spórol. Nem is beszélve arról, hogy egy környezettudatosabb megoldás jegyében épül meg a csarnok.

És hogy a költséghatékonyság mellett tisztán statikai kihívásokat is említsek: míg az ipari épületek jellemzően minden oldalról zártak, addig a mezőgazdasági épületeknél gyakori, hogy oldalaik részben, vagy egészen nyitottak. Ilyenek például a szarvasmarha istállók, amelyeknek az oldalain mozgatható elemek vannak, vagy a már említett bálatároló, aminek egy teljes oldala nyitott. Ezek a szerkezetek tartószerkezeti szempontból problémások, hiszen a szél könnyen alájuk kap, teljesen megfordítva a jellemző, fentről lefelé irányuló terhelést. Az ilyen hatások figyelembevétele is komoly mérnöki feladat.

A nagy belmagasság, a széles fesztáv vagy pl. a csarnok oszlopaira szerelt daruk milyen speciális feladatokat rónak a statikusra, milyen műszaki, gyakorlati szempontokat kell figyelembe venni?

A nagyobb belmagasságok az épület alakváltozására vannak nagy hatással. Egy 7-8 m magas csarnoknál már komoly elmozdulások lehetnek, főleg, ha keskenyebb változatról van szó. Ilyenkor már gyakran befogott oszlopokat kell tervezni, amelyek viszont az alapozást drágíthatják meg.

A nagyobb fesztávok esetében már a tervezés elején jó meghatározni a toldási helyeket, és rácsos tartók esetében a tartó magasságát is. Kellemetlen meglepetés érhet sokakat, ha kiderül, hogy egy nagyobb elem közúton nem, vagy csak különlegesen drágán szállítható, vagy ha egy elem nem fér bele a legnagyobb horganyzókádba sem.

Az üzem, a raktár mennyezete alatt futó darura méretezni a csarnokot mindig izgalmas kihívás a statikus számára. Legutóbb a Swedsteel Kft. megbízásából készítettem egy kiskunhalasi daruzott ipari csarnok acélszerkezeteinek gyártmánytervét. Azt mindenki tudja, hogy az önmagában is jelentős súlyú emelő szerkezet többletterhelést jelent a vázszerkezet és a merevítés számára. De sokan elfelejtik, hogy hely is kell neki, nem is kevés. Amikor megvan, hogy mekkora terheket, és milyen magasra kell emelni, utána azt is meg kell nézni, hogy a keretsaroknál, ahol a legkisebb a belmagasság, el is fér-e a daru. Sok tervet láttam már, ahol az építész terven a kiékelés be sem volt rajzolva. E nélkül viszont a keretsarok nehezen tervezhető gazdaságosan.

Ha már említette a mezőgazdaságot, ahonnan sok megrendelése érkezik, Ön szerint továbbra is élénk lesz a szektor részéről az acélcsarnokok iránti kereslet?

Ha a saját praxisomból indulok ki, mindenképpen a tendencia fennmaradását erősíthetem meg. Nekem ugyanis a 2022-es év kifejezetten a mezőgazdasági épületek tervezéséről fog szólni. Sertéstelepek, csirketelepek tervezési szerződéseit írtuk alá januárban. Van, ahol egészen a tervezés elejétől számítanak rám, más megbízásoknál „csak” gyártmányterveket kell majd csinálni. De több száz tonnás nagyságrendben ez nagyon is komoly feladat.

A hatékonyság és a minőség érdekében milyen kooperációt folytat a kivitelezőkkel?

Az elmúlt húsz évben, a két előző munkahelyemen olyan cégnél voltam tervező, ahol gyártás és kivitelezés is folyt. Bár nem mindig konfliktusmenetesen, de mindkét üzemből és mindkét cég kivitelezőitől folyamatos visszajelzéseket kaptam, melyeket a napi rutinba beépítettem. Azoktól a gyártóktól és kivitelezőktől, akikkel együttműködöm, rendre kérem a visszajelzéseket. Illetve azt, hogy mindig inkább kérdezzenek – akár fölöslegesen is -, mintsem, hogy esetleg rossz döntést hozzanak. Mivel sokat dolgozom velük, ismerjük egymás igényeit, fél szavakból is megértjük egymást. Meghatározó élményem, hogy egyik partnerem üzemében az egyik idős lakatos, miután átbeszéltünk egy bonyolultabb csomópontot félrevont, és elmondta, hogy ha megkapnak egy új tervcsomagot, és meglátják, hogy tőlem jött, akkor megnyugszanak, mert az a tapasztalat, hogy sok baj nem lesz ezzel a munkával. Őszintén mondom, ma is erőt ad ez az élmény egy-egy nehezebb nap végén.

A tervező és kivitelező mellett a csarnoképítés meghatározó szereplője a profilokat biztosító gyártó. Velük mik az elvei?

Egy jó gyártó megérti és ismeri a tervező problémáit, gyakran hamarabb válaszol, minthogy megkapta volna a kérdést. Gyors, pontos, vállalja a felelősséget azért, amit elmondott. Rugalmas, kreatív, azaz alternatívákat is felmutat. A típusterveken túl az egyedi esetekre is megoldást kínál. Naprakész tervezési segédletekkel, méretezési felületekkel segíti a gyors munkát. Pont úgy, mint a Swedsteel.

Kiskunhalas daruzott csarnok statikus terv: 3D-s statikus modell

Karotin lucernabála tároló – agrár csarnok: 3D-s statikus modell csarnokban elhelyezett gépekkel bemutatva

Swedsteel csarnok referenciák és csarnoképítési videók tekintsen bele itt!

Kapcsolódó Hírek